Kresley Cole - Vámpírbosszú

A Szövetség legkegyetlenebb vámpírja, a csillapíthatatlan bosszú hajtotta Lothaire eltökélte, hogy megszerzi a Horda koronáját, mégpedig úgy, hogy új, bájos foglya, Elizabeth Peirce lelkét ajánlja fel. Azonban a fiatal halandó lány hamarosan mindennél erősebb csáberővel kezd hatni rá…

Lothaire már fiatal kora óta szem előtt tartja Elizabeth sorsának alakulását, ugyanis jósa szerint ő lesz élete asszonya, az Arája. Az első találkozásokkor azonban nincsen vérömlése, nem érzi, hogy övé lenne a lány. Pár évvel később azonban fel éled benne a párját kereső vámpír, azonban a sors kegyetlen fintora, hogy ekkorra a lányba költözik Saroya az öldöklés istennője. Így az Ősellenésg az istennő jelenlétének tulajdonítja vonzalmát. Az eszébe sem jut, hogy esetlegesen a halandó lány iránt támadnak érzései. Így mikor a lány öngyilkosságot akar elkövetni, megakadályozza azt, hogy védje párját. Igaz, így Elizabeth börtönbe kerül - mikor Saroya előtör belőle annak mindig véres ára van - azonban 5 év után ott is a halálsorra vezetik. Ekkor jelenik meg a vámpír és rabolja el, hogy a halandó öntudata ne tudjon kárt tenni párjában. Eleinte kétsége sincs affelől, hogy csakis az istennő lehet a párja, azonban idővel ráébred, hogy az teljesen frigid és bár párja lehetne, de gyermekeinek az anyja nem. Így hiába is lenne ő a tökéletes pár ahhoz, hogy az Ősellenség véghez vigye bosszúját és felkerüljön a két hőn áhított korona a fejére - a dákoké és a hordáé - birodalmat nem fog tudni vele építeni. Saroya hosszú időkre eltűnik, így Elizabethnek és Lothairnek egyre több ideje van megismerni egymást, s így kezd elbizonytalanodni a férfi, hogy ki is lehet igazából az Arája. Mivel idővel egyre inkább közel kerülnek egymáshoz mind testileg, mint lelkileg kénytelen elfogadni a tényt, hogy a halandót szánta neki a sors, s miután ezt elfogadta át is változtatja gyorsan vámpírrá, hogy nehogy ő vagy bárki más kárt tehessen benne. Elizabeth természetesen nem veszi jó néven, hogy kérdés nélkül vámpírt csináltak belőle, így visszamenekül a családjához a hegyekbe, de biztonságban itt sincs. Lothaire utána megy , így nem csak a nőt szerzi vissza hanem a megjósolt két koronát is megszerzi.

Az előző kötet után vártam a vámpír történetét, kíváncsi voltam, hogy ki lehet majd a párja. Nem kellett csalódnom, még akkor sem, ha a lány egyszerű halandó, sőt így még érdekesebbé vált a sztori. Elizabeth tökéletes párja az Ősellenségnek, látja benne a jót, még ha nem is könnyű néha és emberibbé teszi őt. Sajátos humora van a könyvnek, a LŐCS, kifejezetten vicces és többször is jót mosolyogtam rajta. Nix pedig.. nos kiváncsi vagyok mikor kerül már ő sorra, na azt a könyvet nagyon szívesen elolvasnám.

Összességében kicsit többet vártam ettől a könyvtől. Jó volt az alap, volt elég konfliktus forrás is mégis mintha végig ugyanzon rugóztunk volna, ettől egy kicsit egysikúvá vált. Lothaire-ről csak hallottuk, hogy kegyetlen, valahogy nem tűnt hihetővé, gondolom szimpatikussá akarta tenni Cole és emaitt egy kicsit túlárnyalta. Kedvelni eddig is kedvelem, komolyan, inkább most nyújtott kevesebbet számomra, mint a korábbi kötetekben. Ettől függetlenül egy tipikus Cole könyv, talán inkább az átlagosabbnak mondatók közül.

Érdekes, hogy a magyar borítón nem az a muksó található akivel egyébként külföldön kiadták és promózzák a könyet. Ő az, mutatom:

 

Értékelés: 4/5

Műfaj: Fantasy

Sorozat: Halhatatlanok alkonyat után

 

Ajánló
Kommentek
  1. Én