A Szövetség legkegyetlenebb vámpírja, a csillapíthatatlan bosszú hajtotta Lothaire eltökélte, hogy megszerzi a Horda koronáját, mégpedig úgy, hogy új, bájos foglya, Elizabeth Peirce lelkét ajánlja fel. Azonban a fiatal halandó lány hamarosan mindennél erősebb csáberővel kezd hatni rá…

Lothaire már fiatal kora óta szem előtt tartja Elizabeth sorsának alakulását, ugyanis jósa szerint ő lesz élete asszonya, az Arája. Az első találkozásokkor azonban nincsen vérömlése, nem érzi, hogy övé lenne a lány. Pár évvel később azonban fel éled benne a párját kereső vámpír, azonban a sors kegyetlen fintora, hogy ekkorra a lányba költözik Saroya az öldöklés istennője. Így az Ősellenésg az istennő jelenlétének tulajdonítja vonzalmát. Az eszébe sem jut, hogy esetlegesen a halandó lány iránt támadnak érzései. Így mikor a lány öngyilkosságot akar elkövetni, megakadályozza azt, hogy védje párját. Igaz, így Elizabeth börtönbe kerül - mikor Saroya előtör belőle annak mindig véres ára van - azonban 5 év után ott is a halálsorra vezetik. Ekkor jelenik meg a vámpír és rabolja el, hogy a halandó öntudata ne tudjon kárt tenni párjában. Eleinte kétsége sincs affelől, hogy csakis az istennő lehet a párja, azonban idővel ráébred, hogy az teljesen frigid és bár párja lehetne, de gyermekeinek az anyja nem. Így hiába is lenne ő a tökéletes pár ahhoz, hogy az Ősellenség véghez vigye bosszúját és felkerüljön a két hőn áhított korona a fejére - a dákoké és a hordáé - birodalmat nem fog tudni vele építeni. Saroya hosszú időkre eltűnik, így Elizabethnek és Lothairnek egyre több ideje van megismerni egymást, s így kezd elbizonytalanodni a férfi, hogy ki is lehet igazából az Arája. Mivel idővel egyre inkább közel kerülnek egymáshoz mind testileg, mint lelkileg kénytelen elfogadni a tényt, hogy a halandót szánta neki a sors, s miután ezt elfogadta át is változtatja gyorsan vámpírrá, hogy nehogy ő vagy bárki más kárt tehessen benne. Elizabeth természetesen nem veszi jó néven, hogy kérdés nélkül vámpírt csináltak belőle, így visszamenekül a családjához a hegyekbe, de biztonságban itt sincs. Lothaire utána megy , így nem csak a nőt szerzi vissza hanem a megjósolt két koronát is megszerzi.

Az előző kötet után vártam a vámpír történetét, kíváncsi voltam, hogy ki lehet majd a párja. Nem kellett csalódnom, még akkor sem, ha a lány egyszerű halandó, sőt így még érdekesebbé vált a sztori. Elizabeth tökéletes párja az Ősellenségnek, látja benne a jót, még ha nem is könnyű néha és emberibbé teszi őt. Sajátos humora van a könyvnek, a LŐCS, kifejezetten vicces és többször is jót mosolyogtam rajta. Nix pedig.. nos kiváncsi vagyok mikor kerül már ő sorra, na azt a könyvet nagyon szívesen elolvasnám.

Összességében kicsit többet vártam ettől a könyvtől. Jó volt az alap, volt elég konfliktus forrás is mégis mintha végig ugyanzon rugóztunk volna, ettől egy kicsit egysikúvá vált. Lothaire-ről csak hallottuk, hogy kegyetlen, valahogy nem tűnt hihetővé, gondolom szimpatikussá akarta tenni Cole és emaitt egy kicsit túlárnyalta. Kedvelni eddig is kedvelem, komolyan, inkább most nyújtott kevesebbet számomra, mint a korábbi kötetekben. Ettől függetlenül egy tipikus Cole könyv, talán inkább az átlagosabbnak mondatók közül.

Érdekes, hogy a magyar borítón nem az a muksó található akivel egyébként külföldön kiadták és promózzák a könyet. Ő az, mutatom:

 

Értékelés: 4/5

Műfaj: Fantasy

Sorozat: Halhatatlanok alkonyat után

 

Megosztás a facebookon

At fourteen, Nick Gautier thinks he knows everything about the world around him, until the night when his best friends try to kill him. Saved by a mysterious warrior who has more fighting skills than Chuck Norris, Nick is sucked into the realm of the Dark-Hunters: immortal vampire slayers who risk everything to save humanity. Nick quickly learns that the human world is only a veil for a much larger and more dangerous one. A world where the captain of the football team is a werewolf and the girl he has a crush on goes out at night to stake the undead.

Nos én hibám, annyira rámartam a könyvre, hogy el sem olvastam a fülszöveget (na jó máskor sem nagyon szoktam) és bár tudtam, hogy ez most egy másik sorozat kezdete, azért nem erre számítottam.

Nick 14 éves és iskolába jár, fogalma sincs, hogy ki ő. Eddig rendben, az viszont, hogy ennyire belemegyünk a részletekbe meglepett. Nem mondom, hogy rossz volt, mert ez inkább volt fantasy, mint a sötét vadászok, azonban még is kevésbé kötött le. Valamiért - erre még nem sikerült rájönnöm, hogy miért - nem tudta végig fenntartani a figyelmemet. Adott volt pedig Nick, akit kedvelek, jófajta fantasy egy minimál szerelmi szál és még néhány sötét vadász is. De valahogy mégsem működött az amit annyira szeretek Kenyonban. Lehet, hogy csak az volt a baj, hogy túl gyorsan olvastam az Acheron után, az pedig túl magasra tette a lécet. Ezért lehúzni semmiféleképpen sem szeretném, esélyt pedig fogok adni a következő könyvnek, csak talán nem most egyből.

Nos ennyi, erről most többet nem is tudok regélni.

Értékelés: 4/5

Műfaj: fantasy

Sorozat:Chronicles of Nick

Megosztás a facebookon

A ​Sötét Vadászok birodalmában még a halhatatlan rosszfiúknak is be kell tartaniuk a becsületkódexet: Nem árthatsz az embereknek. Nem szívhatsz vért. Nem lehetsz szerelmes. Néha egy-egy Sötét Vadász mégis azt hiszi, hogy ő a Törvény fölött áll. Ekkor jövök én. Hogy ki vagyok? Az, akitől még a rettenthetetlenek is félnek. Ha megszeged a törvényt, az én haragom sújt le rád. Az én szívemet nem lehet meglágyítani. Könyörtelen vagyok, nincsenek érzéseim. Legalábbis ezt hittem, amíg nem találkoztam egy Sötét Vadásznővel. A neve Danger.

Szeretem a Kenyon által megteremtett Sötét vadászokról szóló világot. Pár évvel ezelőtt azt gondoltam, hogy a 15. kötetig elolvastam mindent amit csak lehetett, ezért meglepett, hogy ez a kötet most megjelent magyarul. Azt el kell árulnom,hogy viszonylag a sorozat elején rájöttem, hogy ez egy út számomra Acheron kötetéig és ennek megfelelően is olvastam.Voltak részek amik ettől eltekintve tetszettek és voltak amelyek kevésbé, de tudtam, hogy a katarzis majd annak a bizonyos könyvnek az olvasásával következik be. Akkor ez így is történt és mivel ez már évekkel ezelőtt volt,  kicsit gondolkodtam, hogy akarom-e most külön állóan elolvasni ezt a részt ebből a komplex világból. Úgy gondolom az ilyen sorikat úgy jó olvasni, hogy már sok kötet megjelent, hogy teljesen átéld és át is tudd érezni a világát. Aztán megadtam magam.

Alexion a zsigereiben érzi, hogy valami rossz közeleg, a Sötét Vadászok Acheron ellen szervezkednek ezért megjelenik az emberi világban, hogy megállítsa a közelgő világ végét. Dangernél a francia vadásznőnél kezdi a csatáját, s bár kis időbe tellik, de a nő képes elfogadni azt, hogy ki ő - az első SV-k egyike, aki ráadásul Árnyként végezte - és azt is, hogy Acheron nem az akinek beállítják egy vérszomjas démon. A társaság azonban megosztott ebben a tekintetben, Kyron kezdi meggyőzni a többieket, hogy jobban járnak, ha Ash-t kiiktatják, s ebben a szervezkedésben nagy szerepe van Stryker, aki mindent bevet, hogy Alexiont megölje és ezzel gyengítse a férfit. A mindenbe beletartozik két Charonte démon is, kiknek egyike, mint kiderül a Simi nővére és bár az egész könyvet áthatja a szarkasztikus humor, azt hiszem a két démon ennek egyik csúcspontja. Alexion és Danger egyre mélyebben éreznek egymás iránt, de mivel a férfi nem élet a földön, csak átmeneti testben létezik, így tudják hogy számukra nem létezik a happy ending. Ebben azonban tévednek, mert bár Acheron nem mentheti meg bajtársát a szenvedéstől, attól hogy elveszíti a szeretett nőt, azonban a saját világukban, ahol nem szükséges az emberi test tovább élhetnek.

Mint már említettem ezt a könyvet is áthatja a Kenyonra oly jellemző szarkasztikus humor és emaitt ha nem is lett kedvenc, de egy erős közép szintet elért. Az komoly plusz pontot ér, hogy viszonylag sokat megtudtunk Ashről és Simiről is, meg-meg repedezett a későbbi titok burka, s ezáltal még inkább felcsigázta az érdeklődésemet. Oly annyira, hogy úgy döntöttem gyorsan újra is olvasom Acheron kötetét, de ez már egy másik post lesz.

 

Értékelés: 4,5/5

Műfaj: Urban Fantasy

Sorozat: Sötét vadászok 8.

Megosztás a facebookon

Mare Barrow vére vörös, mint a közönséges embereké, de Ezüst képessége, amellyel parancsolni tud a villámnak, olyan fegyverré teszi őt, amelyet a királyi udvar meg akar szerezni magának. Maven, a herceg, aki elárulta, csalónak bélyegzi Mare-t, de a lány menekülés közben felfedezi, hogy nem ő az egyetlen a fajtájából. Miközben a királlyá koronázott, bosszúálló Maven üldözi Mare-t, ő elindul, hogy megkeresse a többi Vörös-Ezüst harcost, hogy együtt vegyék fel a küzdelmet az elnyomók ellen.

Ritkán csinálok ilyet, de ezt most félbehagyom. Az első rész még egészen olvastatta magát, most viszont valami okból kifolyólag nem köt le sem a cselekmény sem a világ. Az alapötletet még mindig jónak gondolom, de a megvalósítás nem tetszik. Szinte a könyv feléig úgy olvastam, hogy történjen már valami érdekes ami miatt érdemes továb olvasnom, de nem történt.. Letettem egy pár napra pihenni, de ez sem segített. Egyszerűen hiába bővelkedik akcióban a könyv ha egyszerűen nyögvenyelős azt olvasni. Szóval nem ragozom tovább én ezt a könyvet és ezzel a sorozatot is elengedtem. Nem kizárt, hogy egyszer még előveszem, de egyelőre nem tervezem.

Értékelés: -

Műfaj: Fantasy, YA

Sorozat: Vörös királynő trilógia

Megosztás a facebookon

A közrendű, nyomorgó Vörösök az Ezüstök uralma alatt élnek, akik isteni hatalommal bíró harcosok. Mare Barrow, a tizenhét éves falusi Vörös lány számára úgy tűnik, soha semmi nem fog megváltozni. Mare az Ezüstök palotájába kerül, hogy azok között dolgozzon, akiket legjobban gyűlöl. Hamar felfedezi azonban, hogy vörös vére ellenére ő is halálos hatalommal bír, amely az Ezüstök uralmának végét jelentheti.

Mare Barrow egy tizenhét éves lány aki zsebelésből tartja el magát és családját, azonban sokáig már nem tudja elkerülni végzetét és be kell vonulnia a háborúba ki ha nem öl meg, akkor megnyomorít. A vörösök (vérük színe után) csak gyalogok az ezüstök (uralkodó nép, szintén a vérük színe után) harcában, de mivel ők az elnyomott nép semmit sem tehetnek ellene. Nincsenek sajátos képességeik, mint az Ezüstöknek, nem tudják uralni az elemeket. Miután legjobb barátjának hamarabb lejár az ideje, próbálja megmenteni őt, de csak azt éri el vele, hogy a húgától, aki segíteni akar neki is elveszi a jobb élet reményében, mikor elkapják őket. Elkeseredettségében a muszáj a Vörös Gárdában bíznia, akik egyre inkább lázadnak a Vörösök elnyomása ellen. Egy este találkozik egy rejtélyes idegennel, aki kérdezgeti életéről, s ő elkeseredettségében kifakad neki, másnap pedig már a palotában találja magát. Munkát adnak neki, megmentve ezzel életét. Kiderül, hogy az idegen nem más, mint  a herceg fia, aki éppen társat választ magának. A választás során azonban kiderül, hogy Mare is bizonyos képességekkel bír, elektromos energiát tud gerjeszteni. Mivel származása nem predesztinálja erre, így eltitkolják kilétét és gyorsan elígérik a király kisebbik fiának. A lány bekerül az udvarba, hosszú és nehézkes folyamat lesz, míg Ezüstöt nevelnek belőle, de elkezdik okítását. Közben bár Cal, a herceg vonzza még is egyre jobban elfogadja, hogy Mavenhez ígérték, főként miután kiderül, hogy a kisherceg is pártolja, sőt támogatja a Vörös Gárdát egy jobb világ reményében. Mare ugyanis miután megtudja, hogy egyik bátyját megölték dezertálás miatt, elkötelezi magát a lázadóknak. A végső harc során a lánynak meg kellene győznie Calt, hogy válassza őt és az új világot, a herceg azonban elkötelezett és lojális apja irányában így elbuknak. Mint kiderül azonban az egész csak Maven és anyja játszmája volt. Ők az akaratukkal tudják irányítani a többi embert, s így kényszerítik a herceget, hogy megölje saját apját így adva kezükbe a koronát. Mare és Cal tehát kivégzésre ítélik, ahonnan a lány gyors gondolkodása és bátorsága miatt kiszabadulnak. De innen hová tudnának menekülni?

Az üvegtrón óta kedvelem az ilyen típusú fantasy regényeket. Tetszik a világ felépítése, az emberek megkülönböztetése Vörösökre és Ezüstökre, ez különös konfliktusokat hoz létre a karakterek között. Mare már nem ennyire egyedi főhős. Elnyomott, remény nélküli 17 éves lány akiről hirtelen kiderül, hogy különleges, ráadásul még a nagyszerű herceg is titkon őt akarja. Ez illetve a szerelmi háromszög, ami szinte már négyszög és sablonos, mégsem vette el a kedvem a folytatás elolvasásától. Remélem a következő kötet is megüti ezt a szintet és akkor megint egy jó kis fantasy sorozatot találtunk.

A borító tetszik, ízléses elegye a vörös és ezüst színeknek, sugallva hogy itt a vörösek az elnyomott fél, akiknek a háború során vérük fakad.

 

Értékelés: 4/5

Műfaj: fantasy, YA

Sorozat: Vörös királynő

Megosztás a facebookon

A késő tizenötödik században Mortain, a halál istene, kiválasztja a fiatal Ismae-t, hogy legyen a szolgálója és orgyilkosa. Egy távoli szigeten álló kolostorban a többi hozzá hasonló lánnyal együtt megtanulja a ravasz hadviselés és nőies művészetek minden fortélyát, így semmi nem akadályozhatja abban, hogy teljesítse küldetését, és végrehajtsa a halál istenének parancsait. A kolostor a válsággal küzdő bretagne-i udvarba rendeli a lányt, ahol a gyanakvó nemes, Gavriel Duval szeretőjének szerepét kell eljátszania.

Történet és szereplők:

Ismae története nem kezdődik szépen, édesapja nőül adja egy parasztnak, mivel ő maga fél tőle, hiszen anyja annak ellenére, hogy igénybe vette a füvesasszony segítségét nem tudott megszabadulni tőle, ennek őrzi bizonyítékát testén hegek formájában. Apja fél tőle, de ennek ellenére megkeseríti életét, mint mindenki más a falujában. Férje sem tesz másként miután meglátja a hegeket, éktelen haragra ébred, megveri és tömlöcbe veti. Innen egy vándor pap és a füvesasszony menti meg, akik elküldik Mortain isten kolostorába, hiszen ő nem már, mint az istenség lánya, hiszen túlélte a magzatelhajtó mérgeket. Az apát asszony rögtön próba elé is veti, méreggel átitatott bort itat vele, de szinte meg sem rezzen, bizonyítékot nyert tehát a mérgek elleni immunitása és valódi származása. A következő éveket a kolostorban tölti, megtanul ölni és ezen tudását főként a férfiak ellen akarja kamatoztatni, hiszen élete megkeserítői ők voltak, míg biztonságba nem került. Ahogy eléri a megfelelő tudásszintet és kort megkapja első megbízatását, hogy iktasson ki egy embert aki a korona ellen szövetkezik.Sikeres bevetése után nagyobb feladatot kap, követnie kell Duval-t a hercegnő udvarába, hogy megelőzzék a további összeesküvéseket és szemmel tudják tartani a férfit. Az udvarba érve kell szembesülnie azzal, hogy nem biztos abban, hogy a kolostor összes tanítása felkészítette az ott elkövetett cselszövésekre, de elkezdi kibogozni a szálakat, ami azzal jár, hogy elkezd megbízni a férfiban bár sokan ennek ellenkezőjét akarják elérni és egyre jobban átlátja ki is áll valóban a hercegnő mellett és ki van ellene. Sok a kérő aki mind el akarja nyerni a kezét és a Bretigne feletti hatalmat és ennek érdekében a gyilkosságtól sem riadnak vissza. Ismae keresi az embereken Mortain jelét - mely az jelenti, hogy az isten halálra ítélte őket - és követ az apát asszony utasításait, de egyre kevésbé meggyőződésből, mind inkább a belenevelt alázatosságból. A fordulópontot az a csata hozza mely során sok ember meghal, ekkor találkozik szülőatyjával is, aki elmondja neki, hogy bárhogyan is tesz hozzá tartozik és szeretni fogja, nem muszáj, mindig a feletteseire hallgatnia. Ráébred ekkor, hogy kegyelemből is lehet ölni és ő ezt az utat akarja járni, segít a megsebesített katonáknak átkelni a másvilágra. Eközben egyre közelebb kerül Duval-hoz, akivel egymás iránt érzett vonzalmuknak nem tudnak ellenállni, azonban a férfit cselszövések bujkálásra kényszerítik, ráadásul méreg kerül a szervezetébe, mely ellen sokáig Ismae sem tud tenni. Visszatértekor azonban rádöbben, hogy ő maga tudja semlegesíteni a férfi szervezetébe jutott mérget, így szerelmük betejesedik. Miután a férfi visszanyeri egészségét rájönnek, hogy ki mozgatja a szálakat, Ismae azonban kegyelmet gyakorol ekkor is és megkíméli a kancellár életét.

A hercegnő udvarát átszövő intrikák nem szűnnek, meg azonban a fő mozgatórugót sikerül kiiktatniuk és Ismae is ráébred, hogy Mortain mellett más férfi is megfér a szívében.

Ismae egy haragtól fűtött mégis érzékeny lány, nem egy harcos amazon, bár tettei ezt mutatják, nem élvezi az öldöklést, csupán megtanították rá. Visszafogott és cseppet sem magabiztos ha férfiakról van szó, mégis kedvelhető karakter, legalábbis nem ellenszenves.

Duval egy lojális férfi akit minél inkább megismerünk annál jobban megkedvelünk, de számomra színtelen, szagtalan maradt.

 

Találtam egy nagyon jó fanvidit ami az egész cselekményt megjeleníti és a szereplőket is nagyon jól eltalálták:

https://www.youtube.com/watch?v=P3DNgvkkREo

 

Összességében:

A szerelmi szál is érdekes a történetben, de számomra nem ez volt a fő szál. Kifogásolhatnám, hogy az irónő nem írta le tökéletesen a karaktereket, bár olyan sokan voltak, hogy talán erre nem is lett volna hely. De az, hogy nem tudom pontosan, hogy hogyan néznek ki még eltudtam képzelni őket és nem is volt hiányérzetem. A cselekmény annyira szépén és bonyolultan épült fel, hogy ezt a hiányérzetet kitöltötte. Mivel a következő regénynek róluk kettőjükről szólnak, nem is kellett volna jobban leírni őket, fel kellett vezetni a többiek történetét.

Értékelés: 4,5/5

Műfaj: Fantasy, romantikus

Sorozat: A halál szépséges szolgálólányai

Megosztás a facebookon