A teológiára járó jóképű, húszéves srác új lapot nyit az életében – otthagyja a főiskolát, saját lábára áll, és beleveti magát a felnőtt élet vonzó és izgalmas világába. Elhelyezkedik az éjszakai életben, és szabadjára engedve vágyait perzselően érzéki erotikus kalandokba merül. Amint felvállalja igazi énjét, megkap mindent, amire vágyik: szenvedélyt, intimitást, pénzt, szeretetet… és még előtte az élet…

Martin a teológia szakos hallgató otthagyja a főiskolát és új életet kezd. Kezdi azzal, hogy totál lezűllik és leszegényedik. Szerencséjére apja egyik barátja a szárnyai alá veszi és szerez neki munkát. Fél munkaidőben egy kocsmában dolgozik a másik felében pedig egy érdekes night club-ban. Magánélete azonban nem egyszerűsödik az által, hogy végre van keresete és lakása. Egyre másra szűri össze a levet a lányokkal, így érthető módon eltávolodnak egymástól az eddigi csajával, bár végül a lány adja ki az útját. A kocsmában azonban igaz barátokra lel, akikre mindig számíthat, így bár kallódik még a lelkem - bár az ő korában ki nem - úgy néz ki, hogy sikerül biztos bázist kiépítenie maga körül.

Nos ez a könyv valóban nem az aminek látszik. Egyszerű, sablonos, erotikus könyvre számítottam ehelyett kaptam egy nem is tudom  mit.. irónikus önvallomást? De ez ne tévesszen meg senkit sem, mert szerintem vicces volt és szórakoztató. Azután, hogy túltettem magam a sokkon, hogy itt teljesen mást fogok kapni, mint amire vártam, azon vettem észre magam, hogy mosolygom és olvasni akarom tovább. Tetszett a könyv humora, a helyzetek komikuma, persze túlzó és nem feltételnül életszagú, de mégis számomra olvastatta magát. Idő közben az is kiderült, hogy magyar az író. Semmit nem lehet róla találni, de ilyen részletességel csak magyar tudja leírni a vidéki valóságot. (Ha tippelnem kellene egyébként hölgyre tippelnék).

Egyértelműen sorozatról van szó, kérdés, hogy a folytatást kiadják -e majd. Én minden esetre azt is el fogom olvasni.

 

Értékelés: 4/5

Műfaj: regény

Sorozat:-

Megosztás a facebookon

A Szövetség legkegyetlenebb vámpírja, a csillapíthatatlan bosszú hajtotta Lothaire eltökélte, hogy megszerzi a Horda koronáját, mégpedig úgy, hogy új, bájos foglya, Elizabeth Peirce lelkét ajánlja fel. Azonban a fiatal halandó lány hamarosan mindennél erősebb csáberővel kezd hatni rá…

Lothaire már fiatal kora óta szem előtt tartja Elizabeth sorsának alakulását, ugyanis jósa szerint ő lesz élete asszonya, az Arája. Az első találkozásokkor azonban nincsen vérömlése, nem érzi, hogy övé lenne a lány. Pár évvel később azonban fel éled benne a párját kereső vámpír, azonban a sors kegyetlen fintora, hogy ekkorra a lányba költözik Saroya az öldöklés istennője. Így az Ősellenésg az istennő jelenlétének tulajdonítja vonzalmát. Az eszébe sem jut, hogy esetlegesen a halandó lány iránt támadnak érzései. Így mikor a lány öngyilkosságot akar elkövetni, megakadályozza azt, hogy védje párját. Igaz, így Elizabeth börtönbe kerül - mikor Saroya előtör belőle annak mindig véres ára van - azonban 5 év után ott is a halálsorra vezetik. Ekkor jelenik meg a vámpír és rabolja el, hogy a halandó öntudata ne tudjon kárt tenni párjában. Eleinte kétsége sincs affelől, hogy csakis az istennő lehet a párja, azonban idővel ráébred, hogy az teljesen frigid és bár párja lehetne, de gyermekeinek az anyja nem. Így hiába is lenne ő a tökéletes pár ahhoz, hogy az Ősellenség véghez vigye bosszúját és felkerüljön a két hőn áhított korona a fejére - a dákoké és a hordáé - birodalmat nem fog tudni vele építeni. Saroya hosszú időkre eltűnik, így Elizabethnek és Lothairnek egyre több ideje van megismerni egymást, s így kezd elbizonytalanodni a férfi, hogy ki is lehet igazából az Arája. Mivel idővel egyre inkább közel kerülnek egymáshoz mind testileg, mint lelkileg kénytelen elfogadni a tényt, hogy a halandót szánta neki a sors, s miután ezt elfogadta át is változtatja gyorsan vámpírrá, hogy nehogy ő vagy bárki más kárt tehessen benne. Elizabeth természetesen nem veszi jó néven, hogy kérdés nélkül vámpírt csináltak belőle, így visszamenekül a családjához a hegyekbe, de biztonságban itt sincs. Lothaire utána megy , így nem csak a nőt szerzi vissza hanem a megjósolt két koronát is megszerzi.

Az előző kötet után vártam a vámpír történetét, kíváncsi voltam, hogy ki lehet majd a párja. Nem kellett csalódnom, még akkor sem, ha a lány egyszerű halandó, sőt így még érdekesebbé vált a sztori. Elizabeth tökéletes párja az Ősellenségnek, látja benne a jót, még ha nem is könnyű néha és emberibbé teszi őt. Sajátos humora van a könyvnek, a LŐCS, kifejezetten vicces és többször is jót mosolyogtam rajta. Nix pedig.. nos kiváncsi vagyok mikor kerül már ő sorra, na azt a könyvet nagyon szívesen elolvasnám.

Összességében kicsit többet vártam ettől a könyvtől. Jó volt az alap, volt elég konfliktus forrás is mégis mintha végig ugyanzon rugóztunk volna, ettől egy kicsit egysikúvá vált. Lothaire-ről csak hallottuk, hogy kegyetlen, valahogy nem tűnt hihetővé, gondolom szimpatikussá akarta tenni Cole és emaitt egy kicsit túlárnyalta. Kedvelni eddig is kedvelem, komolyan, inkább most nyújtott kevesebbet számomra, mint a korábbi kötetekben. Ettől függetlenül egy tipikus Cole könyv, talán inkább az átlagosabbnak mondatók közül.

Érdekes, hogy a magyar borítón nem az a muksó található akivel egyébként külföldön kiadták és promózzák a könyet. Ő az, mutatom:

 

Értékelés: 4/5

Műfaj: Fantasy

Sorozat: Halhatatlanok alkonyat után

 

Megosztás a facebookon

A kedves, félénk Mara Hanover szerelmes a szomszédjába. Négy éve titokban ácsingózik álmai pasija után, de tudja, hogy a jóképű Mitch Lawson nyomozó nem az ő fajtájához való. A származása miatt egy ilyen férfi nem akarhat tőle semmit. De amikor a fürdőszobai csap elromlik, és nem lehet elzárni, Mitch siet a segítségére. Mitch már régóta figyeli a szomszédnőjét, és kapva kap az alkalmon, hogy segítsen neki. A plátói kapcsolatukat azonnal átfűti a szenvedély. Aztán Mara aggasztó telefonhívást kap az unokatestvére gyerekeitől, és úgy érzi, visszahúzza őt az az élet...

Mara egy önbizalom hiányos, introvertált kettő és feles. Jobb napjain, rosszabb napokon akár másfelesre is le tud csúszni. Bezzeg a szomszéd pasi, a nyomozó, na ő tíz és feles. Természetesen nem is látni csak hozzá hasonlóan magas pontszámú nőkkel. Aztán egy szép napon elromlik Mara csaptelepe és nem más javítja meg, mint a pokolian szexis szomszéd, ekkor kezdődik kettőjük keringője, melyet csak a nő pocsék családja képes megzavarni. Feltűnik a színen a két unoka gyerek a totálisan becsődölt apjukkal, aztán színre lép a drága anyuka a testvérével, na meg egy kis alvilág. A páros nem unatkozik a két kisgyerek nevelése és egymás megismerése közepette, s bár Mitch egyre inkább megtudja a nő múltját sok időbe telik míg el tudja vele fogadtatni, hogy ő is ugyanolyan értékes, mint bármely más normális családi háttérből induló jó ember.

Billie és Billy cukik, szóval nem volt nehéz szeretni ezt a könyvet, ha még egy kiskutya is lett volna benne... garantált az öt pont.

Mara és Mitch szerelme kissé elhúzott és giccses, de mégis olvastatja és megkedvelteti magát. Igen, sokszor túlcsöppent és igen, ilyen pasi meg aztán pláne nincs, de mégis így az ünnepek táján jól esett olvasni a könyvet Mondjuk ha még egyszer ezeket kell olvasnom: suttogtam, motyogtam, ööö.... lehet, hogy hozzávágom a falhoz, Mara túl egyszerűen lett megírva, de mindezt ellensúlyozza Mitch hihetetlen tökéltessége és a könyv humora.

A borító borzalmas, az egy dolog, hogy számomra nem vonzó a rajta lévő úriember, de hogy még a karakter sem stimmel (kék szeme van könyörgöm! és mik ezek a melír csíkok?). Most komolyan nem keres vmelyik könyvkiadó egy új könyv tervezőt?

 

Értékelés: 4/5

Műfaj: romantikus

Sorozat: Álomférfi

 

 

Megosztás a facebookon

November: Elhagytam New Yorkot, és a rossz emlékeimet, örökre. Tenessee várt, és apa sztriptíz klubja, ahol könyvelőként dolgozom. A klubban ismertem meg Asher Maysont. Asher tipikus rosszfiú, és én nem akarok tőle semmit. Asher: Mióta csak az eszemet tudom, soha nem okozott gondot megszereznem egyetlen nőt sem – November előtt. De akarom őt, jobban mindennél. És megszerzem.

November egy naív, édes lány, akit a kötet elején éppen összeverve ismerünk meg. Őt és a kutyáját, Bestiát, ahogyan éppen édesapja felé igyekszik. Ez előtt nem sokat találkozott atyjával, mivel egy jól sikerült bulinak köszönhető a születése, azonban anyja annyira szörnyen bánik vele - rajtakapja őt a vőlegényével - hogy útnak indul. Nem is bánja meg döntését, apukájánál szerető családra talál és a vidéki életmódot is inkább érzi közel magához, mint a new york-it. Bár kiderül, hogy a családi vállalkozás nem teljesen az amire gondol, konkrétan egy sztriptíz bárról van szó, mégis örömmel veti bele magát a munkába és próbál megszökni a gondjai elől. Első éjszaka azonban találkozik Asher-nal a helyi rosszfiúval, aki a legyet is elkapja röptében és természetesen ő sem tud ellen állni vonzerejének. Ekkor azonban még tartja magát, csak akkor egyezik bele, hogy randizzon vele, mikor az idősek otthonában összefut vele a nagymamája szobájában. A randi azonban csúnya véget ér, mert mire hazaérnek betörnek a lány lakrészébe és összefirkálják azt. Ezután Asher nem engedi el maga mellől a lányt és igyekszik meggyőzni őt arról, hogy jó párost alkotnak. A fiú egyre jobban bevonja a családja életébe is, így bár a saját anyja nem tökéletes, egyre jobban érzi, milyen  is az amikor az embernek szerető családja van. A páros között folyamatosan megy a harc, de aztán mindig megadják magukat az érzéseiknek, így már csak az a kérdés, hogy mikor fogja már fel November, hogy ez a végzete, illetve, hogy ki akarhatja folyamatosan eltenni láb alól. Miután kiderül, hogy a nagyszülői örökségét le akarja nyúlni az anyja, a nő úgy érzi mindent egy lapra kell feltennie, így igyekszik kivonni a fogalomból a lányát - és annak ekkor már magzatát is. Szerencsére a felmentő sereg időben érkezik, így mind a 3an, November, Asher és a baba is megmenekülnek. Kiderül, hogy egész végig az édesanyja állt a háttérben, már az ex vőlegénye, mindig is a pasija volt és segített neki. De minden jó, ha jó a vége, November végre családra lelt, sőt saját családja is lett.

November egy viszonylag szerethető nő főszereplő, csak akkor téptem volna meg legszivesebben, mikor annyira ellen akart mondani Ashernek, de szerencsére kevés ilyen eset volt, mert rendszerint elveszett a ködben. Asher pedig növelte a valószínűtlen és egyébként nem létező férfi szereplők számát, de mégis jó volt olvasni. Kettőjük között működött a kémia és ezért olvastatta magát a könyv. Bár a történet nem eget rengető, Ash pedig nem vált a kedvenc karakteremmé, de mégis olvastatta magát a könyv, ráadásul jó sok fiú van abban a családban, sőt még férfi barátok is társulnak hozzá, sehol egy nő.. szóval gondolom lesz még itt jó sok regény. Nem baj szeretjük az ilyen sztorikat, ha jól meg vannak írva. Már pedig ennél a könyvnél így történt.

szóval nézzük a Mayson fiúkat:

Értékelés: 4/5

Műfaj: romantikus

Sorozat: Előtt

 

Megosztás a facebookon

At fourteen, Nick Gautier thinks he knows everything about the world around him, until the night when his best friends try to kill him. Saved by a mysterious warrior who has more fighting skills than Chuck Norris, Nick is sucked into the realm of the Dark-Hunters: immortal vampire slayers who risk everything to save humanity. Nick quickly learns that the human world is only a veil for a much larger and more dangerous one. A world where the captain of the football team is a werewolf and the girl he has a crush on goes out at night to stake the undead.

Nos én hibám, annyira rámartam a könyvre, hogy el sem olvastam a fülszöveget (na jó máskor sem nagyon szoktam) és bár tudtam, hogy ez most egy másik sorozat kezdete, azért nem erre számítottam.

Nick 14 éves és iskolába jár, fogalma sincs, hogy ki ő. Eddig rendben, az viszont, hogy ennyire belemegyünk a részletekbe meglepett. Nem mondom, hogy rossz volt, mert ez inkább volt fantasy, mint a sötét vadászok, azonban még is kevésbé kötött le. Valamiért - erre még nem sikerült rájönnöm, hogy miért - nem tudta végig fenntartani a figyelmemet. Adott volt pedig Nick, akit kedvelek, jófajta fantasy egy minimál szerelmi szál és még néhány sötét vadász is. De valahogy mégsem működött az amit annyira szeretek Kenyonban. Lehet, hogy csak az volt a baj, hogy túl gyorsan olvastam az Acheron után, az pedig túl magasra tette a lécet. Ezért lehúzni semmiféleképpen sem szeretném, esélyt pedig fogok adni a következő könyvnek, csak talán nem most egyből.

Nos ennyi, erről most többet nem is tudok regélni.

Értékelés: 4/5

Műfaj: fantasy

Sorozat:Chronicles of Nick

Megosztás a facebookon

Arilyn Meadows az a lány, aki szinte mindenhez ért: jógaoktató, önkéntes állatmentő, stresszkezelési terapeuta, szabadidejében pedig imádott nagyapját gondozza. E számtalan elfoglaltság mellett nem marad ideje, hogy megtalálja álmai pasiját. Egy nap igencsak félreérthető pózban rajtakapja jógi barátját egy csinos tanítványával, ekkor úgy dönt, a jövőben nem teszi ki a szívét ilyen megrázkódatásnak, és nem keresi tovább a Tökéletest. Önkéntes száműzetésbe vonul, és elvállalja, hogy vigyáz Kate kutyájára, amíg a barátnője nászúton van. Eközben új páciens jelentkezik nála: Stone Petty rendőr...

Nem ez volt a sorozat legjobb kötete, igazából már az előzőnél éreztem, hogy nincs meg az a bizonyos plusz, amit az előző két könyvnél átéltem, de gondoltam azért mert Gen egy kicsit kilógott a 3 barátnő közül, biztos csak egy átkötő kötet. Arilyn történetét tehát vártam, de sajnos nem hozta vissza az alap hangulatot.

Már korábban megismerhettük Petty járőrt és az is gyanítható volt, hogy ők ketten a végén valahogyan egy párt fognak alkotni, az azonban ahogyan eljutottunk idáig egy kicsit nyögve nyelősre sikeredett. Ne értsetek félre, tetszett a könyv, így hogy aludtam rá egyet pedig még inkább, de maradt egy kis hiányérzetem. A lányok nekem túl keveset szerepeltek, most szinte az egész könyv csak Arilynről és a kapcsolatairól szólt. Aranyos volt papi és a boszorkány is, Pinkyről nem is beszélve, de kedvelem a lányokat és hiányoztak.

Mindent egybe véve a könyv és a sorozat is jó volt, az írónő másik sorozata méltó folytatására talált. Csak egy kérdés, kellene tudnom, hogy ki az az Isabelle?

A borító szép, de köszönő viszonyban sincs a szereplőkkel? Kezdem azt hinni, hogy ez csak az én buta felfogásom, hogy egy borítónak vissza kellene tudnia adni a könyv hangulatát..sajnos ebben most a google sem volt a barátom, úgyhogy jöjjön az ominózus kép

 

 

 

Értékelés: 4/5

Műfaj: romantikus

Sorozat: Keresd a...

Megosztás a facebookon