Eleven thousand years ago a god was born. Cursed into the body of a human, Acheron endured a lifetime of hatred. His human death unleashed an unspeakable horror that almost destroyed the earth. Brought back against his will, he became the sole defender of mankind. Only it was never that simple. For centuries, he has fought for our survival and hidden a past he never wants revealed. Now his survival, and ours, hinges on the very woman who threatens him. Old enemies reawaken and unite to kill them both. War has never been more deadly… or more fun.

Pár évvel ezelőtt teljesen magába szippantott Kenyon fantázia világa, a történet és a szereplők kiemelkedőek és az ember amint leteszi az egyik kötetet azonnal folytatja a másikkal. Szerencsére van is mivel hiszen sok elkészült történetünk van, minek alappillére ez a világ és a vissza-visszatérő szereplők miatt alig várjuk, hogy végre olvashassuk annak saját sztoriját. De az egész számomra Acheronhoz vezet, viszonylag hamar rájöttem, hogy én az ő történetét akarom és ehhez, hogy teljes képet kapjak és hogy kellően felcsigázzon az író türelmesnek kellett lennem. Annak idején ajánlottam másnak is, hogy kezdje el olvasni és még nevettünk is rajta, hogy 14 könyvet elolvasol azért, hogy végre elolvashasd a 15.et. Ez persze így barokkos túlzás, vannak kiemelkedőbb történetek és vannak gyengébbek, de kategóriájában ez a sorozat szinte verhetetlen. Kenyon tökéletesen keveri a fantázia világot és az intrikákat egy kis szenvedéllyel megspékelve. Nem a keményebb fajta fantasy, inkább mitológia az alapja, de ettől még nagyon is élvezhető.

Miután most elolvastam a Bűnös éj című kötetet, annyira behúzott megint a sorozat, hogy muszáj volt újra olvasnom Acheront. Talán azért mert insomniámnak köszönhetően szűk két nap alatt elolvastam a két könyvet, vagy mert már régen olvastam, de most talán még mélyebb hatása volt rám, mint elsőre. Az is lehet, hogy akkor annyira meglepődtem, annyira nem erre számítottam, hogy nem tudtam teljesen átélni. Nem tudom, hogy Kenyon mikor döntött úgy, hogy ez lesz Ash sorsa, az elejétől kezdve tudta, vagy csak az idők folyamán alakult ki benne, minden esetre, az előző kötetek számomra nem ezt a lehetőséget vetítették előre.

Acheron két isten gyermeket, akit apja - a sors istennőinek jóslata alapján - megtagad, sőt el akar pusztítani. Csupán anyja szeretete menti meg őt a haláltól, bár sokáig azt kívánja bár ne lett volna ilyen könyörületes az anyja. Mivel otthonát el kell hagynia és titokban kell élnie míg felnőtté és elég erőssé nem válik, míg eléri azt a kort amikor már nem jelent rá nézve akkora veszélyt a többi isten, egy emberi királynő pocakjába rakják és összekötik életét az ott növekvő trón várományossal. Anyja azt azonban nem tudja, hogy testvére a vágy istennője megérinti előtte, így minden ember ellenállhatatlan vonzalmat érez iránta legyen az férfi vagy nő, s isteni erejétől megfosztva nem tehet ez ellen semmit sem. Örvénylő kék szemei születése pillanatában eldöntik a tényt, hogy ő nem emberi, így kitaszítottá és kiszolgáltatottá válik az emberek számára. Végtelen szenvedés és megaláztatás az élete, az hogy áruba bocsátják folyamatosan a testét. Az egyetlen ember aki ellen tud állni neki az a nővére, aki viszont bár nagyon kedves hozzá és jóindulatú, sajnálatos módon rettentő naív, így néha többet árt neki, mint használ. Hamar megtanulja, hogy minden kedvességnek meg van az ára és nem bízhat senki emberfiában, még a nővérében sem. A rengeteg szenvedés az elején alázatosságra sarkallja, később viszont szembe néz a sorsával, de várja a megszabadulását. Ennek a kilátástalanságnak következményeként ismerkedik meg Artemisszel, aki az elején bár talán még szereti is, saját  istennői mívoltját és jó hírét semmiképp sem adná fel egy egyszerű szajháért, így újabb csalódás éri a férfit. 21. születésnapján aztán felkeresi őt anyja követe aki átadja neki isteni képességeit, s ekkor újra támad Acheronban a remény, hogy Artemis most már biztosan el fogja fogadni. A nő azonban ismét elárulja, sőt tétlenül végig nézi halálát. Édesanyja megtudván szeretett fia halálát őrjöngve kiírtja saját pantheonját, elsüllyeszti Atlantiszt és már a görög istenek ellen fordulna, mikor Artemisz vissza hozza az életbe Acheront. Azonban ennek is megkéri az árát. A férfi csak az ő vérével képes normális életet élni, ha nem étkezik belőle beteljesíti a jóslatát és ő lesz a világ végzete. Az idők folyamán aztán kettőjük kapcsolata rengeteg intrikán megy keresztül, az istennő nem tudja elviselni, hogy Acheront ne birtokolja, így minden cselt bevet annak érdekében, hogy függőségben tartsa a férfit. Így teremti meg a sötét vadászokat.

Napjainkban. Egy fiatal történésznő arra való törekvésében, hogy visszaállítsa családja jó hírét, nagy erőkkel keres bizonyítékot arra, hogy Atlantisz igen is létezik. Azt viszont, hogy ez kitudódjon és ennek következtében kiszabadítsák Apollymit sokan nem akarják, hiszen ez romba döntené a világot. Ash bár azzal a szándékkal ismerkedik meg a nővel, hogy további nevetség tárgyává tegye a nőt, egy idő után azt veszi észre magán, hogy keresi annak társaságát, sőt még vágyat is érez iránta, holott ezt már nem tartotta lehetségesnek tekintve múltját. Az együtt töltött idő és az életveszélyes helyzetek amikbe kerülnek a leletek miatt amit az Égei tengerben találnak, egyre inkább elkezdenek kötődni egymáshoz. A férfinak nehéz elhinnie, de Tory csak a jó tulajdonságait látja és nem csak a vonzó külsejét, s bár fél megbízni bárkiben is egy idő után elárulja neki a titkát. Először azt, hogy ki is ő, utána pedig múltját is feltárja előtte, a nő azonban nem hagyja cserben, sőt egyre jobban beleszeret. S bár miután sikerül Toryt kiszabadítania elrablása után, végül ő maga végez vele Artemisz csele következtében. Addig éhezteti az istennő, míg meg nem őrül, s utána összezárja őket egy szobában. Acheron saját maga oltja ki a szeretett nő életét, anyja azonban segítségére siet. Istennővé teszi Tory, ezáltal visszaküldi a földre, sőt még azt is megoldja, hogy csak egymásból tudjanak étkezni, így Artemisz végre kikerül a képből. De mint mindennek, ennek is ára van. Acheron boldogsága azt jelenti, hogy több sötét vadász nem kaphatja vissza lelkét, hiszen azért mindig Ash fizetett.

Acheron története alap, meggyötörte az élet, de mégis az emberek pártját fogja. Számomra néhol túl aprólékos volt a szenvedése és túl sok, de megértem, hogy miért kellett mindezt elolvasni. A második rész viszont túl rövidre és gyorsra sikeredett. Emiatt Toryt nem is igazán tudtam megkedvelni. Elsőre sem és másodjára sem. Persze Acheronnak senki sem lehet elég jó és bár értem, hogy miért ilyen típusú nőt talált neki Kenyon ettől még nem lett a szívem csücske. Talán az a bajom vele, hogy túl jó? Nem tudom eldönteni.

Mindez nem von le semmit a könyv értékéből. A cselekmény fantasztikus, a főszereplő egy Isten (nagybetűvel), a mellékszereplők szuperek (Simi, Tory barátnői, a vadászok, még Artemisz is). Tehát én most is azt mondom, ez az egy könyv megéri, hogy csak ezért elolvassunk másik 14-et.

Az eredeti borítók leszámítva Acheron jelét botrányosak. Nagyon sok jó fanartot találni Achronról, számomra az egyetlen és megismételhetetlen szőke Ash az Travis Fimmel (köszönjük a tippet Simi:)

Értékelés: 5/5

Műfaj: Fantasy

Sorozat: Sötét vadászok 15.

Most pedig folytatom Nick kötetével, mert az annak idején nagyon várós volt és most jutott eszembe, hogy aztán csak nem olvastam el.

 

Megosztás a facebookon