Egy ​csábító skót földesúr… Az egész királyság csak úgy ismeri, Hawk, a Héja, a csatamezők és a női szalonok legendás ragadozója. Egy nő, aki az idő foglya… A hírhedt uraságot csak tökéletes „nem” fogadja a lány tökéletes ajkán, de Hawk megesküszik, hogy felesége vágyakozva fogja suttogni a nevét, és könyörög a szenvedélyért, amit lángra lobbant benne.

Vajon milyen érzésekkel fogadtam volna ezt a könyvet ha nem tudom, hogy ki írta és ha nem lenne történetesen a Tündérkrónikák az egyik kedvenc könyv sorozatom? Ezt már sosem tudhatjuk meg, nem is próbáltam meg elvonatkoztatni attól, hogy mit olvasok, de nem is tudtam volna. Nagy elvárásaim voltak a történettel kapcsolatban, még akkor ha tudtam, hogy ez nem a TK, annak inkább az előfutára. Már az első pár oldal után kiderül, hogy Skót felföldre való időutazás lesz a történet fő vonala, na itt meg egyből az Outlander jutott eszembe, szóval gondoltam végül is rossz könyv nem lehet.

De őszintén szólva elég nyögvenyelősen indult számomra a könyv. Bár a TK-ra is igaz, hogy Moning néha számomra feleslegesen terjengősen fogalmaz, azonban ott a sztori, a fantázia világ és a feszültség annyira elsodor, hogy csak kevéssé zavaró. Nem mondom, hogy Mac monológjait néha nem átugorva olvastam és azt sem, hogy hiányoztak ebből a könyvből, szerencsére a főhősnő kevésbé kusza gondolatvilággal rendelkezik. Sőt inkább meglepően egyszerűen, becsapta egy jóvágású pasi, tehát megfogadja magának, hogy soha többé nem kezd szép férfival. Mit ad Isten, pont több ilyen szép férfipéldány közé sodorja az élet, vagy inkább a Tündérkirálynő bolondja, Adam keze. A király és bolondja ugyanis irigykedve tekint a skót földesúrra, Hawk-ra, aki annyira tökéletes, hogy még a Tündérkirálynő is vágyódva beszél róla. Meg akarják hát leckéztetni a férfit, egy olyan nő személyében aki megveti és elutasítja a vonzó férfiakat. Persze saját csapdájukba esnek és végül a királynő megkegyelmez a szerelmes párnak, de már itt felbukkan a Tündér világ és a misztikum. A hercegeknek egyelőre nyoma sincs, be kell érnünk a bolonddal, aki még csak nem is szex-szel öl, hanem csalárdsággal.

A TK-ban is felfedezhető erotika, de inkább annak előjátéka jellemző, ez teszi ennyire fantasztikusan feszessé és feszültté a történetet. Itt is elég hosszú a felvezetés, de inkább nevezném erotikus tartalmú irodalomnak, mint a TK-t. Moning humora (mert igen is van humora és ezt főként az Iced-ban tapasztalhattuk meg) sem mutatkozik még meg, inkább reálisan, távolságtartóan mesél.

Összességében, nem mondom, hogy teljesen levett a lábamról a könyv, de azt sem, hogy nem fogom elolvasni, ha megjelenik a következő kötet. Nem tudom eldönteni, hogy ez az irónő vagy írás miatt van, de az is lehet, hogy csak még több ismerős szereplőre szeretnék bukkanni. A skótok számomra egyelőre nem vehetik fel a versenyt a Kilencekkel, vagy hercegekkel, de szívesen elolvasom mit tud kihozni Moning a folytatásban.

Nekem egy kicsit túl Júliás/Románás ez a kép, de hangulatot talán ez adja vissza a legjobban

Műfaj: Romantikus

Értékelés: 4/5

Sorozat Felföldi krónikák

Megosztás a facebookon