Annith izgatottan várja, hogy küldetést kapjon, hogy ő is Mortain istenség szolgálóleánya lehessen. Csendben figyeli, ahogyan különleges képességű novíciatársnői elhagyják a kolostort, és küldetésre indulnak a világba, hogy beteljesítsék a Halál istenének komor, végzetes utasításait. Türelmesen vár, hogy mikor kerül rá a sor. Ám legsötétebb félelmei válnak valóra, amikor rájön, hogy az apátasszony neki nem szán feladatot, hanem azt akarja, ő legyen a zárda Látnoka, vagyis magányban és szüzességben kell leélnie hátralévő életét a kolostor kőméhébe zárva.

Történet és szereplők:

Annith a kolostban élte egész életét és arra készül, hogy végre bizonyíthassa rátermettségét. Bár mióta az új apát asszony igazgatja az intézményt számára már nem olyan nehéz az élet, ráadásul barátnőkre is talált Ismae és Sybella személyében az, hogy őt még sem küldik ki, éket ver barátságukban. Élete első pár éve annyira szörnyű volt az igazgatónő galádságai miatt, hogy tökéletes lett mindenféle harcmodorban, azonban mindezt hiába érte el, ha nem tudja kamatoztatni a való életben. Ráadásul kihallgat egy beszélgetést, mely alapján őt soha nem is fogják bevetni, a kolostor látnokának akarják megtenni. Ezek után nem lát más kiutat, mint megszökni az intézményből, erre okot szolgáltat, hogy kevesebb tudású novíciát viszont küldetésére indítanak, az ő és apáca tanítói intésének ellenére. Szembesíteni akarja mindezzel az apát asszonyt, aki azonban a kolostoron kívül tartózkodik. Utazása azzal indul, hogy a hellequinek bandájába botlik, egy pár hétig velük is bolyong, mivel nem tudja hogyan szökhetne meg tőlük, közben azonban megismeri és megkedveli őket, főként a vezetőjüket Balthazart. Ezután egy másik istenség papnőihez csatlakozik egy ideig, azonban végül megérkezik a városba,  ahol felettesét találja, aki természetesen egyáltalán nem örül ennek a találkozásnak. A városban tartózkodik Ismae és szerelme Duval illetve Sybella is kedvesével, a lány azon veszi észre magát milyen könnyen alkalmazkodtak barátnői a hercegnő intrikáihoz, udvarához és a való élethez. Ez csak még jobban elbizonytalanítja abban, milyen feladatot szánhatott neki a sors, közben a hellequin csoda vezetője is egyre inkább hiányzik neki. Ez a hiányérzet azonban nemsokára megoldódik kiderül ugyanis, hogy Balthazar sem tud messzire kerülni tőle, így titokban találkozgatnak esténként. Egyre inkább közel kerülnek egymáshoz és egy véletlen következtében Annith megtudja hogy a férfi nem csupán a hellequinek vezetője, de maga Mortain, a Halál Istene. Ezzel egy időben azt is elárulja az apátasszony, hogy azzal, hogy látnokká akarta megtenni, csak őt akarta védeni, ő ugyanis az édesanyja és egyikük sem Mortain leánya, mindezt csak azért hazudta, hogy biztonságban lehessenek Így tehát a szerelmesek egymáséi lehetnek, már csak egy gond van, hogy Mortain egy istenség. Erről azonban lemond a lány szerelméért, így bár kiderült, hogy Annith nem Mortain leánya, akinek mindig is tudta magát ennél sokkal több lett az isten számára.

Annith egy tökéletesre csiszolt gyilkológép, akit saját testének börtönébe akarnak zárni. Hiába volt minden célja a tökéletesség elérése, soha nem tudja kamatoztatni azt, élete minden értelemben bizonytalanná válik és őszintén számomra ezen túl sokat töpreng, emiatt nem tudtam igazán megkedvelni, pedig minden adott volt, hogy egy szerethető karaktert kapjunk, ez a rengeteg őrlődés nekem sok volt.

Mortaint először Balthazarként ismertük meg a hellequin csapat vezetőjeként aki egyből óvja a lányt minden veszedelemtől. Szimpatikus karakter a kezdetektől és még azt is el tudom fogadni, hogy lemondott isteni mívoltjáról a lány miatt, az okot is, de valahogy mégis hiányérzetem támad. Túl egyszerűen megtette.. Annith őrlődése idegörlő, Balthazar viszont át sem gondolja..

Összességében:

Elkövettem azt a hibát, hogy egyrészt azt gondoltam Ismae története lesz a vezérszál a trilógiában, ráadásul nem olvastam ismét fülszöveget (ezután sem fogom,mert inkább érjenek ilyen meglepetések, mint hogy lelőjék a poént) így ezt a kötetet kezdtem el az első után. Már majdnem a közepén jártam, mire gyanús lett, hogy lehet, hogy nem jó sorrendben olvasom a könyveket, de ez csak azt jelenti, hogy olyan jól elkülönülnek a könyvek, hogy az eredeti sorrend betartására nincs is szinte szükség. Az első kötettel csak azért érdemes kezdeni, hogy a világot megismerhessük. Sybella történetét el fogom olvasni ennek ellenére, mert bár tudom mi lesz a szerelmi szál vége, igazából nem ezért olvastam ezeket a könyveket, az túl nyilvánvaló volt az elején. Az udvari és az egyéni intrikák, összeesküvések teszik izgalmassá a sztorit, amiből bár ebben a könyvben is volt elég, a rengeteg tipródás Annith részéről számomra meg-meg akasztotta azt. Maga Annith karaktere is unalmas egy kicsit számomra, a könyve is az lett, még akkor is ha a végén ő nyerte el egy isten szerelmét. (zárójelben, a borítón lévő lány szerintem borzalmas.. Annithot unalmasnak tartom, de nem rusnyának, ez ellentétben áll a sorozat címével: szépséges szolgálólányok. de persze a szépség relatív)

Értékelés: 4/5

Műfaj: fantazy, romantikus

Sorozat: A halál szépséges szolgálólányai

Megosztás a facebookon