Celaena könyörtelen küzdelemben legyőzte ellenfeleit és a király bajnoka lett. Ezentúl a király ellenségeit kell elpusztítania, akik kegyetlen uralmának akarnak véget vetni. A lány azonban ahelyett, hogy eltenné őket láb alól, figyelmezteti őket és ezzel segít nekik. Szörnyű titkát eleinte még Chaolnak sem meri bevallani, akihez akarata ellenére egyre inkább vonzódik. Mennyire bízhat meg benne? Végül is Chaol a királyi testőrség kapitánya. A szívére vagy az eszére hallgasson?

Történet és szereplők:

Celena legyőzi ellenfelét a király bérgyilkosa című versenyben, s ezáltal elnyeri azt a kegyet, hogy ha a gonosz király rámutat valakire, neki meg kell ölnie az illetőt. Azonban ez csak a látszat. Továbbra is rengeteget edz Chaol-lal, viszont a sok energiát, tudást és képességet ami benne rejlik nem arra használja, hogy embereket végezzen ki ok nélkül, hanem arra, hogy hogyan játssza ki a király utasítását. Ugyanis egyetlen embert sem öl meg azok közül akikre az rámutatott, ultimátumot ad nekik, hogy tünjenek el és akkor nem bántja őket. Szóval bár kívülről kegyetlen gyilkos aki mindig leszállítja a fejet amit kértek (egy kórházból szerzi ezeket), el tud számolni a lelkiismeretével. Az utolsó név amit kap, régi ismerőse Archer, a kurtizán. Nehemiával remekül kijönnek, a hercegnő a rémjelek jelentésére tanítja, miközben a próbálja a sírkamra rejtélyét is megoldani. Chaol-lal a kapcsolatuk egyre szorosabb, amit Dorian herceg is észlel. Azt azonban nem tudja, hogy boldogságuk be is teljesedik, és kerek egy hétig olyan rózsaszín ködös boldogságban élnek mind a ketten, amire a könyv fő vonalát ismerve nem számítottam.

Aztán Chaolt elraboltatja Archer azt bizonyítandó, hogy nem teljesen őszínte a lánnyal, s míg ő a kapitányt menti a Nehemiát az ágyában kegyetlenül meggyilkolják. Ez az esemény annyira megrázza Celenát, hogy majdnem megöli Chaolt, végül nem teszi, de nem tudja megbocsátani, hogy nem figyelmeztette a hercegnőt fenyegető veszélyről. Később halála előtt Archer beismeri, hogy direkt rendezte így az eseményeket, még saját szövetségesét Nehemiát is képes volt beáldozni azért, hogy megkaphassa a bérgyilkost, de ennek ellenére Celena képtelen megbocsátani Chaolnak.

A lány idő közben megtudja, hogy a rémkaput amit a tündérek lezártak csak a három rémkulccsal ki lehet nyitni amiből  kettő valószínűleg a királynál van. Kezdi összerakni a képet, hogy kiket használ fel a cselszövéseihez és hogyan játssza ki az embereket, azoban amikor megnyit egy rémkaput, hogy Nehemiával beszélhessen és besétál azon Chaol rájön, hogy ő is tündér. A kapitány még mindig szereti, többre becsüli, mint a saját életét ezért úgy dönt, hogy a szerinte legjobb helyre küldi a lányt, azonban ezzel csak még nagyobb galibát okoz.

Celena bár a könyv elején nem hozza a legbrutálisabb formáját, sőt a történet közepénél romantikus érzelmeit helyezi előtérbe, a könyv végére überdurva lesz. Nehemia halála után minden érzelmet kizár magából, csak ritkán Dorián mellett mosolyodik el. Nem is nagyon kommunikál senkivel sem rajta kívül, próbálja kibogozni a szálakat és ezért mindent feláldoz, csak a célra összpontosít. A hercegnőnek tett ígérete pedig megpecsételi sorsát, végre elfogadja, hogy ki is ő és tesz annak érdekében, hogy legyőzze a királyt. Kedvelem a személyiségét, mert bár néha önmaga alatt van, nem picsog, nem rinyál, összeszedi magát és megy tovább. Szemtelen, de tudja, hogy mikor kell csendben maradnia. Végre nem egy idegesítő butácska lány a főszereplő, hanem egy igazi egyéniség.

Chaolt már az előző kötetben megkedveltem és bár nem rajongok a manapság oly divatos szerelmi háromszögekért, ha választanom kellene a két fiú közül, én őt választanám. Lemondott mindenről amiatt, hogy a herceget, a barátját szolgálhassa, végre neki is kijárt egy kis boldogság és önzés. A könyv végén pedig mikor Celenáért is feláldozza magát még szimpatikusabbá teszi a kapitányt. Dorián egy fiú barát lenne mellettem is azt gondolom. Bár sok a közös bennük Celena-val valamiért nem tudnék vonzódni én sem hozzá, mint ahogy a lány sem teszi igazán.

Összességében:

Helyes, hogy nem ez a szerelmi szál teszi ki a történet fő vonalát. Persze jó, hogy van benne egy kis romantika, mégis csak piros pöttyös könyvről van szó, azonban a kitalált világ, a leírások bőven kielégítik a már egy ideje fantasy után sóvárgó részemet. Celena badass, még akkor is ha épp a föld fölött lepeg 2 méterrel, vagy elengedi az áldozatait. Ha kell olyan keménység költözik belé, hogy nem csak Chaol hőköl hátra.

Talán egy éve olvastam a könyvet angolul, mivel az első kötet után egyből folytatni akartam, azonban itt meg is ragadtam, mert a harmadik kötetet addigra még ki sem adták. Most újra olvasva (magyarul), ismét át tudtam élni a sztorit, nem kellett átlapoznom részeket (hisz már olvastam), végig fenntartotta az érdeklődésemet. A vége pedig brutál, úgyhogy ide nekem a 3. részt! Kezdem is gyorsan.

Kíváncsi vagyok arra mi fog történni Doriannal, hogyan tudja kezelni a mágiáját. Celena mit fog csinálni a saját népénél (a számára kiadott feladatot nem fogja elvégezni, ebben szinte biztos vagyok), a végén tényleg ő lesz a királynő? Chaol hazautazik ígéretéhez híven? Fognak ők még találkozni valaha? És a nagy talány: kivel jön össze Celena a könyv végén.. van egy olyan érzésem, hogy meg fogunk lepődni (talán egyedül marad). De ha nem így van, akkor legyen Chaol a szerencsés:)

Csupán ennyi kérdésem van hirtelen, úgyhogy folyatotm is az olvasást.

Értékelés: 4,5/5

Műfaj: fantasy/ifjúsági

Sorozat: Üvegtrón

 

 

 

 

Megosztás a facebookon