Sophie Jackson - Egy ​csepp remény

Max OHare képtelen elengedni a múltat. Legjobb barátja nélkül nem élte volna túl a gyönyörű szőkeség, Lizzie tragikus elvesztését, és rég a drogosok poklát járná. Kap még egy esélyt a sorstól Az elvonón ugyan végigmegy a gyógyulás tizenkét lépcsőjén, de indulatos marad, és nem enged közel magához senkit. Grace Brooks lelkébe égett a seb, amit az a férfi ejtett, aki felesküdött, hogy tisztelni és védelmezni fogja. A lány messzire menekül, és titkait mélyen magába zárja. Az egyikük érezni akar, a másik elrejtőzik az érzések elől. Melyikük lesz elég erős, hogy a szerelem erejével átüsse a fala

Max - főhősünk - Carter segítségével bekerül egy intézménybe, hogy legyőzze a kábítószer iránti vonzalmát. Bár először nem túl együttműködő, idővel egyre jobban megnyílik orvosának és művészeti terapeutájának aki nem más, mint az előző kötetben szereplő Riley testvére. Miután kijön az elvonóról egy ideig Carterékhez költözik, azonban rájön, hogy inkább el kell vonulnia eddigi életétől így elköltözik nagybátyjához és annak családjához. Itt ismeri meg a rejtélyes Grace-t,aki bár bombanő, láthatóan magába zárkózott. Ahogyan egyre jobban megismerik egymást annál többet árulnak el múltjukból. Wes elmeséli tragédiáját, hogy gyermeke 7 hónapos korában meghalt, majd ezt követően menyasszonya Líz először magába zárkózott, majd szó nélkül elhagyta. Ezért menekült a drogokhoz, bulikhoz és csajokhoz. Grace rosszul választott párt magának, a volt férje szintén kábítószerezett, azonban a nagyobb gond az volt, ahogyan a nővel bánt. Teljesen kisajátította, verte és erőszakolta, totálisan összeomlott mire el tudta hagyni. Mind a ketten kemény múlttal rendelkeznek ezért nem akarnak és mernek egy újabb párkapcsolatba belekezdeni, ráadásul a lánynak gondjai akadnak az intimitással is múltjának következtében. Ezért megegyeznek, barátok lesznek extrákkal. Bár Max nem bízik teljesen abban, hogy ez a nő részéről is kivitelezhető lesz, beadja a derekát. Mint már annyiszor most is bebizonyosodik, hogy a nők nehezen választják ketté a testiséget és a szerelmet, így bár a férfi is érzi, hogy erősen vonzódik a lányhoz mégis ellöki magától. Pont ekkor keresi meg Líz és próbálja felvenni vele a kapcsolatot. Max találkozik vele, de azon kívül, hogy megbocsát volt párjának, mást nem érez. Ekkor döbben rá, hogy bármennyire is vágyott arra, hogy újra lássa a volt menyasszonyát, idő közben már más valaki iránt táplál gyengéd érzelmeket. Tudja, hogy nagyon megbántotta Grace-t, de megkeresi és ráveszi, hogy adjon neki még egy esélyt.

Az előző kötetben nem kedveltem meg Max-et és lehet, hogy ez az érzés lopózott át akkor is amikor ezt a könyvet olvastam. Nyilván szenvedély betegsége miatt sem kedvelhető a karaktere, de a rosszfiúbúl szerelmes hős válik sztorikat ettől függetlenül szoktam szeretni. Kevés ilyen történet van, de azt hiszem itt a kerékkötő most maga Max volt. Egyszerűen nem tudtam igazán megkedvelni. Grace-t sokkal jobban csíptem, mint őt - ami ritka, hogy főszeplő nőt jobban kedvelem a férfinál, jellemzően a rinyálásuk miatt - most azonban a nő részéről nem volt mellébeszélés, hamar ráébredt, hogy mit akar.

Azonban a mellékszereplők ebben a könyvben is nagyszerűek. Ez a szerep itt most Carternek jutott, de még mindig kedvelem. Riley és testvére Tate is könnyen szerethetőek, kiváncsi vagyok melyikük kötete következik, mert ha tippelnem kellene azt mondanám kettőjük között dől el a verseny. De most direkt nem olvasok utána.

Összességében bár molyon magas százalékon áll a kötet, magasabbon, mint az Egy font hús, nekem az sokkal jobban tetszett.

A borító most is tetsztős, azonban a cím, most bár találó kevésbé megnyerő.

Értékelés: 4/5

Műfaj: New Adult

Sorozat: Egy font hús

Ajánló
Kommentek
  1. Én