Egy ​csábító skót földesúr… Az egész királyság csak úgy ismeri, Hawk, a Héja, a csatamezők és a női szalonok legendás ragadozója. Egy nő, aki az idő foglya… A hírhedt uraságot csak tökéletes „nem” fogadja a lány tökéletes ajkán, de Hawk megesküszik, hogy felesége vágyakozva fogja suttogni a nevét, és könyörög a szenvedélyért, amit lángra lobbant benne.

Vajon milyen érzésekkel fogadtam volna ezt a könyvet ha nem tudom, hogy ki írta és ha nem lenne történetesen a Tündérkrónikák az egyik kedvenc könyv sorozatom? Ezt már sosem tudhatjuk meg, nem is próbáltam meg elvonatkoztatni attól, hogy mit olvasok, de nem is tudtam volna. Nagy elvárásaim voltak a történettel kapcsolatban, még akkor ha tudtam, hogy ez nem a TK, annak inkább az előfutára. Már az első pár oldal után kiderül, hogy Skót felföldre való időutazás lesz a történet fő vonala, na itt meg egyből az Outlander jutott eszembe, szóval gondoltam végül is rossz könyv nem lehet.

De őszintén szólva elég nyögvenyelősen indult számomra a könyv. Bár a TK-ra is igaz, hogy Moning néha számomra feleslegesen terjengősen fogalmaz, azonban ott a sztori, a fantázia világ és a feszültség annyira elsodor, hogy csak kevéssé zavaró. Nem mondom, hogy Mac monológjait néha nem átugorva olvastam és azt sem, hogy hiányoztak ebből a könyvből, szerencsére a főhősnő kevésbé kusza gondolatvilággal rendelkezik. Sőt inkább meglepően egyszerűen, becsapta egy jóvágású pasi, tehát megfogadja magának, hogy soha többé nem kezd szép férfival. Mit ad Isten, pont több ilyen szép férfipéldány közé sodorja az élet, vagy inkább a Tündérkirálynő bolondja, Adam keze. A király és bolondja ugyanis irigykedve tekint a skót földesúrra, Hawk-ra, aki annyira tökéletes, hogy még a Tündérkirálynő is vágyódva beszél róla. Meg akarják hát leckéztetni a férfit, egy olyan nő személyében aki megveti és elutasítja a vonzó férfiakat. Persze saját csapdájukba esnek és végül a királynő megkegyelmez a szerelmes párnak, de már itt felbukkan a Tündér világ és a misztikum. A hercegeknek egyelőre nyoma sincs, be kell érnünk a bolonddal, aki még csak nem is szex-szel öl, hanem csalárdsággal.

A TK-ban is felfedezhető erotika, de inkább annak előjátéka jellemző, ez teszi ennyire fantasztikusan feszessé és feszültté a történetet. Itt is elég hosszú a felvezetés, de inkább nevezném erotikus tartalmú irodalomnak, mint a TK-t. Moning humora (mert igen is van humora és ezt főként az Iced-ban tapasztalhattuk meg) sem mutatkozik még meg, inkább reálisan, távolságtartóan mesél.

Összességében, nem mondom, hogy teljesen levett a lábamról a könyv, de azt sem, hogy nem fogom elolvasni, ha megjelenik a következő kötet. Nem tudom eldönteni, hogy ez az irónő vagy írás miatt van, de az is lehet, hogy csak még több ismerős szereplőre szeretnék bukkanni. A skótok számomra egyelőre nem vehetik fel a versenyt a Kilencekkel, vagy hercegekkel, de szívesen elolvasom mit tud kihozni Moning a folytatásban.

Nekem egy kicsit túl Júliás/Románás ez a kép, de hangulatot talán ez adja vissza a legjobban

Műfaj: Romantikus

Értékelés: 4/5

Sorozat Felföldi krónikák

Megosztás a facebookon

Britt Pheiffer felkészült, hogy hátizsákkal hódítsa meg a Teton-hegységet. Mielőtt Britt tisztázhatná magában, mit érez Calvin iránt, egy váratlan hóvihar miatt menedéket kényszerül kérni egy hegyi kunyhóban. A jóképű, segítőkész lakók azonban szökésben vannak. Túszul ejtik és arra kényszerítik Brittet, hogy vezesse le őket a hegyről. Britt tudja, életben kell maradnia, hogy Calvin megtalálja. A helyzetet tovább bonyolítja, amikor Britt rábukkan egy korábban itt elkövetett gyilkosságsorozat vérfagyasztó bizonyítékára.

Olvastam Becca Fitzpatrick Csitt-csitt trilógiáját és bár nem tartom rossz sorinak teljesen nem nyűgözött le. A történet nem volt rossz és az is lehet, hogy csak Folt-tal szemben támasztottam túlzott elvárásokat, minden esetre számomra nem volt az az eget rengető élmény, mint másoknak. Ettől függetlenül gondoltam teszek egy próbát és elolvasom az újabb könyvét, ráadásul nem is folytatásos, szóval gondoltam nagy baj nem lehet belőle. Örülök, hogy így döntöttem, mert bár ez a könyv azt leszámítva, hogy tinédszerekről szól és lényegében szerelemről, ennél sokkal több. Izgalmas krimi ami folyamatosan fenntartja az ember érdeklődését, még a vége felé is ahol már teljesen nyilvánvaló (na jó azért korábban is lehet már sejteni), hogy ki a gyilkos.

Mondhatnám, hogy Britt karaktere sokat fejlődik a könyv során, de számomra az elejétől kezdve egy erős lány, aki akkor lehet, hogy még csak a 'legjobb' barátnőjének akar bizonyítani, de semmi esetre sem az az elveszett, alárendelt lány akire ő maga visszaemlékszik, vagy amilyennek Cal tartja. Szimpatikus volt és szerethető, néha csak akkor csapkodtam volna meg, mikor minden nyilvánvaló érv ellenére is még Cal pártját fogta, de az eszemmel tudtam, hogy mivel egész életében úgy ismerte, mint egy rendes fiút nehéz volt ettől elvonatkoztatnia. A kapocs közötte és Mason között, amit végig követhetünk a könyvben annyira erős és egyértelmű, hogy ettől függetlenül nem értettem mégsem miért is hezitál. Az egyetlen ellenvetésem, hogy nem túl életszagú az egész történet és konfliktus, lehet, hogy én élek búra alatt, vagy csak nem az USA-ban, de túlzásnak érzem ezt a sorozat gyilkosos dolgot, azonban ez egy fikció tehát nem zavaró lényegében.

Mason pedig túl szép, hogy igaz legyen, de milyen is lehetne egy ilyen kitalált történet hőse? Egy pár óra erejéig elhisszük, hogy léteznek ilyen fiúk akik a vagyont és családot elhagyva elkezdenek kutatni a testvérük gyilkosa után, akik bár egy egész éven keresztül egy bünőzővel élnek mégsem alacsonyodnak le annak szintjére és képesek pár nap alatt annyira megszeretni egy lányt, hogy aztán elengedjék azt egy egész évre, hogy bebizonyosodjon mindenki számára, hogy nem csak Stokholm szindrómában szenvedj. Aztán persze öröm és boldogság!

A magyar boritó is tetszik, érezni lehet a könyv hangulatát, ez azonban még jobban elnyerte tetszésemet.

 

Műfaj: New Adult

Értékelés: 4/5

Sorozat:-

Megosztás a facebookon

Csak arról volt szó, hogy úgy tesz, mintha egy rocksztár barátnője lenne. Arról nem, hogy bele is szeret… Mal Ericson, a világhírű Stage Dive rockbanda dobosa villámgyorsan rendbe akarja tenni az életét – egy rövid időre legalábbis. Úgy gondolja, a látszathoz az is éppen elég lesz, ha egy igazi jókislánnyal kezd mutatkozni. Nem úgy tervezte, hogy ez az átmeneti helyzet állandóvá válik, és nem sejthette, hogy éppen így találja meg az igazit.

Az sorozat első része nem győzött meg, úgyhogy enyhe kétkedéssel kezdtem bele a sorozat második kötetébe. Ez viszont teljesen levett a lábamról, nem gondoltam volna, hogy egy ilyen sablonos, unalmas felvezetés után ilyen jó könyvet lehet írni. Az első részből nem sok mindenre emlékeztem azon kívül, hogy nem igazán tetszett, de nem is kellett sok ismeret ehhez a történethez. Igen a banda ugyanaz, David és Evie ugyanazok, de szerencsére nem főszereplők. Korábban hiányoltam a főszereplő férfi átütő erejét, nos ezt most Mal hozta. Vicces volt. Néha nagyon. Fel-fel nevettem olvasás közben és szinte végig mosolyogtam. Néha erőltetettek voltak a poénok, de többnyire váratlanul értek és pont ezért hatottak. Anne nem hozott többet, mint amit egy hasonló karaktertől várok, de így együtt jók voltak, szerencsére nem tépelődött sokat, nem kellett az állandó picsogásáról olvasom. Az egyetlen negatívum, hogy nem tudnak az írók leszokni a halálról, mint egy párt összekovácsoló erőről? Azt hiszem anélkül is egymásra találhattak volna, hogy Mal anyukája meghal, de nem tudhatom, hogy esetlen ennek a következő kötetben lesz-e még jelentősége. Itt most kihagytam volna, de ettől eltekintve még kifejezetten tetszett a könyv. Most már nyugodt szívvel ajánlom akár az első kötetet is, ha valaki egy kis felvezetésre vágyik és kíváncsi vagyok Jimmy történetére, bár attól tartok az nem lesz ilyen vidám

éééés ime a kép

 

Műfaj: NA
Sorozat: Stage Dive 1.

Értékelés: 4,5/5

 

Megosztás a facebookon

Annith izgatottan várja, hogy küldetést kapjon, hogy ő is Mortain istenség szolgálóleánya lehessen. Csendben figyeli, ahogyan különleges képességű novíciatársnői elhagyják a kolostort, és küldetésre indulnak a világba, hogy beteljesítsék a Halál istenének komor, végzetes utasításait. Türelmesen vár, hogy mikor kerül rá a sor. Ám legsötétebb félelmei válnak valóra, amikor rájön, hogy az apátasszony neki nem szán feladatot, hanem azt akarja, ő legyen a zárda Látnoka, vagyis magányban és szüzességben kell leélnie hátralévő életét a kolostor kőméhébe zárva.

Történet és szereplők:

Annith a kolostban élte egész életét és arra készül, hogy végre bizonyíthassa rátermettségét. Bár mióta az új apát asszony igazgatja az intézményt számára már nem olyan nehéz az élet, ráadásul barátnőkre is talált Ismae és Sybella személyében az, hogy őt még sem küldik ki, éket ver barátságukban. Élete első pár éve annyira szörnyű volt az igazgatónő galádságai miatt, hogy tökéletes lett mindenféle harcmodorban, azonban mindezt hiába érte el, ha nem tudja kamatoztatni a való életben. Ráadásul kihallgat egy beszélgetést, mely alapján őt soha nem is fogják bevetni, a kolostor látnokának akarják megtenni. Ezek után nem lát más kiutat, mint megszökni az intézményből, erre okot szolgáltat, hogy kevesebb tudású novíciát viszont küldetésére indítanak, az ő és apáca tanítói intésének ellenére. Szembesíteni akarja mindezzel az apát asszonyt, aki azonban a kolostoron kívül tartózkodik. Utazása azzal indul, hogy a hellequinek bandájába botlik, egy pár hétig velük is bolyong, mivel nem tudja hogyan szökhetne meg tőlük, közben azonban megismeri és megkedveli őket, főként a vezetőjüket Balthazart. Ezután egy másik istenség papnőihez csatlakozik egy ideig, azonban végül megérkezik a városba,  ahol felettesét találja, aki természetesen egyáltalán nem örül ennek a találkozásnak. A városban tartózkodik Ismae és szerelme Duval illetve Sybella is kedvesével, a lány azon veszi észre magát milyen könnyen alkalmazkodtak barátnői a hercegnő intrikáihoz, udvarához és a való élethez. Ez csak még jobban elbizonytalanítja abban, milyen feladatot szánhatott neki a sors, közben a hellequin csoda vezetője is egyre inkább hiányzik neki. Ez a hiányérzet azonban nemsokára megoldódik kiderül ugyanis, hogy Balthazar sem tud messzire kerülni tőle, így titokban találkozgatnak esténként. Egyre inkább közel kerülnek egymáshoz és egy véletlen következtében Annith megtudja hogy a férfi nem csupán a hellequinek vezetője, de maga Mortain, a Halál Istene. Ezzel egy időben azt is elárulja az apátasszony, hogy azzal, hogy látnokká akarta megtenni, csak őt akarta védeni, ő ugyanis az édesanyja és egyikük sem Mortain leánya, mindezt csak azért hazudta, hogy biztonságban lehessenek Így tehát a szerelmesek egymáséi lehetnek, már csak egy gond van, hogy Mortain egy istenség. Erről azonban lemond a lány szerelméért, így bár kiderült, hogy Annith nem Mortain leánya, akinek mindig is tudta magát ennél sokkal több lett az isten számára.

Annith egy tökéletesre csiszolt gyilkológép, akit saját testének börtönébe akarnak zárni. Hiába volt minden célja a tökéletesség elérése, soha nem tudja kamatoztatni azt, élete minden értelemben bizonytalanná válik és őszintén számomra ezen túl sokat töpreng, emiatt nem tudtam igazán megkedvelni, pedig minden adott volt, hogy egy szerethető karaktert kapjunk, ez a rengeteg őrlődés nekem sok volt.

Mortaint először Balthazarként ismertük meg a hellequin csapat vezetőjeként aki egyből óvja a lányt minden veszedelemtől. Szimpatikus karakter a kezdetektől és még azt is el tudom fogadni, hogy lemondott isteni mívoltjáról a lány miatt, az okot is, de valahogy mégis hiányérzetem támad. Túl egyszerűen megtette.. Annith őrlődése idegörlő, Balthazar viszont át sem gondolja..

Összességében:

Elkövettem azt a hibát, hogy egyrészt azt gondoltam Ismae története lesz a vezérszál a trilógiában, ráadásul nem olvastam ismét fülszöveget (ezután sem fogom,mert inkább érjenek ilyen meglepetések, mint hogy lelőjék a poént) így ezt a kötetet kezdtem el az első után. Már majdnem a közepén jártam, mire gyanús lett, hogy lehet, hogy nem jó sorrendben olvasom a könyveket, de ez csak azt jelenti, hogy olyan jól elkülönülnek a könyvek, hogy az eredeti sorrend betartására nincs is szinte szükség. Az első kötettel csak azért érdemes kezdeni, hogy a világot megismerhessük. Sybella történetét el fogom olvasni ennek ellenére, mert bár tudom mi lesz a szerelmi szál vége, igazából nem ezért olvastam ezeket a könyveket, az túl nyilvánvaló volt az elején. Az udvari és az egyéni intrikák, összeesküvések teszik izgalmassá a sztorit, amiből bár ebben a könyvben is volt elég, a rengeteg tipródás Annith részéről számomra meg-meg akasztotta azt. Maga Annith karaktere is unalmas egy kicsit számomra, a könyve is az lett, még akkor is ha a végén ő nyerte el egy isten szerelmét. (zárójelben, a borítón lévő lány szerintem borzalmas.. Annithot unalmasnak tartom, de nem rusnyának, ez ellentétben áll a sorozat címével: szépséges szolgálólányok. de persze a szépség relatív)

Értékelés: 4/5

Műfaj: fantazy, romantikus

Sorozat: A halál szépséges szolgálólányai

Megosztás a facebookon

A késő tizenötödik században Mortain, a halál istene, kiválasztja a fiatal Ismae-t, hogy legyen a szolgálója és orgyilkosa. Egy távoli szigeten álló kolostorban a többi hozzá hasonló lánnyal együtt megtanulja a ravasz hadviselés és nőies művészetek minden fortélyát, így semmi nem akadályozhatja abban, hogy teljesítse küldetését, és végrehajtsa a halál istenének parancsait. A kolostor a válsággal küzdő bretagne-i udvarba rendeli a lányt, ahol a gyanakvó nemes, Gavriel Duval szeretőjének szerepét kell eljátszania.

Történet és szereplők:

Ismae története nem kezdődik szépen, édesapja nőül adja egy parasztnak, mivel ő maga fél tőle, hiszen anyja annak ellenére, hogy igénybe vette a füvesasszony segítségét nem tudott megszabadulni tőle, ennek őrzi bizonyítékát testén hegek formájában. Apja fél tőle, de ennek ellenére megkeseríti életét, mint mindenki más a falujában. Férje sem tesz másként miután meglátja a hegeket, éktelen haragra ébred, megveri és tömlöcbe veti. Innen egy vándor pap és a füvesasszony menti meg, akik elküldik Mortain isten kolostorába, hiszen ő nem már, mint az istenség lánya, hiszen túlélte a magzatelhajtó mérgeket. Az apát asszony rögtön próba elé is veti, méreggel átitatott bort itat vele, de szinte meg sem rezzen, bizonyítékot nyert tehát a mérgek elleni immunitása és valódi származása. A következő éveket a kolostorban tölti, megtanul ölni és ezen tudását főként a férfiak ellen akarja kamatoztatni, hiszen élete megkeserítői ők voltak, míg biztonságba nem került. Ahogy eléri a megfelelő tudásszintet és kort megkapja első megbízatását, hogy iktasson ki egy embert aki a korona ellen szövetkezik.Sikeres bevetése után nagyobb feladatot kap, követnie kell Duval-t a hercegnő udvarába, hogy megelőzzék a további összeesküvéseket és szemmel tudják tartani a férfit. Az udvarba érve kell szembesülnie azzal, hogy nem biztos abban, hogy a kolostor összes tanítása felkészítette az ott elkövetett cselszövésekre, de elkezdi kibogozni a szálakat, ami azzal jár, hogy elkezd megbízni a férfiban bár sokan ennek ellenkezőjét akarják elérni és egyre jobban átlátja ki is áll valóban a hercegnő mellett és ki van ellene. Sok a kérő aki mind el akarja nyerni a kezét és a Bretigne feletti hatalmat és ennek érdekében a gyilkosságtól sem riadnak vissza. Ismae keresi az embereken Mortain jelét - mely az jelenti, hogy az isten halálra ítélte őket - és követ az apát asszony utasításait, de egyre kevésbé meggyőződésből, mind inkább a belenevelt alázatosságból. A fordulópontot az a csata hozza mely során sok ember meghal, ekkor találkozik szülőatyjával is, aki elmondja neki, hogy bárhogyan is tesz hozzá tartozik és szeretni fogja, nem muszáj, mindig a feletteseire hallgatnia. Ráébred ekkor, hogy kegyelemből is lehet ölni és ő ezt az utat akarja járni, segít a megsebesített katonáknak átkelni a másvilágra. Eközben egyre közelebb kerül Duval-hoz, akivel egymás iránt érzett vonzalmuknak nem tudnak ellenállni, azonban a férfit cselszövések bujkálásra kényszerítik, ráadásul méreg kerül a szervezetébe, mely ellen sokáig Ismae sem tud tenni. Visszatértekor azonban rádöbben, hogy ő maga tudja semlegesíteni a férfi szervezetébe jutott mérget, így szerelmük betejesedik. Miután a férfi visszanyeri egészségét rájönnek, hogy ki mozgatja a szálakat, Ismae azonban kegyelmet gyakorol ekkor is és megkíméli a kancellár életét.

A hercegnő udvarát átszövő intrikák nem szűnnek, meg azonban a fő mozgatórugót sikerül kiiktatniuk és Ismae is ráébred, hogy Mortain mellett más férfi is megfér a szívében.

Ismae egy haragtól fűtött mégis érzékeny lány, nem egy harcos amazon, bár tettei ezt mutatják, nem élvezi az öldöklést, csupán megtanították rá. Visszafogott és cseppet sem magabiztos ha férfiakról van szó, mégis kedvelhető karakter, legalábbis nem ellenszenves.

Duval egy lojális férfi akit minél inkább megismerünk annál jobban megkedvelünk, de számomra színtelen, szagtalan maradt.

 

Találtam egy nagyon jó fanvidit ami az egész cselekményt megjeleníti és a szereplőket is nagyon jól eltalálták:

https://www.youtube.com/watch?v=P3DNgvkkREo

 

Összességében:

A szerelmi szál is érdekes a történetben, de számomra nem ez volt a fő szál. Kifogásolhatnám, hogy az irónő nem írta le tökéletesen a karaktereket, bár olyan sokan voltak, hogy talán erre nem is lett volna hely. De az, hogy nem tudom pontosan, hogy hogyan néznek ki még eltudtam képzelni őket és nem is volt hiányérzetem. A cselekmény annyira szépén és bonyolultan épült fel, hogy ezt a hiányérzetet kitöltötte. Mivel a következő regénynek róluk kettőjükről szólnak, nem is kellett volna jobban leírni őket, fel kellett vezetni a többiek történetét.

Értékelés: 4,5/5

Műfaj: Fantasy, romantikus

Sorozat: A halál szépséges szolgálólányai

Megosztás a facebookon

Livynek ​azonnal feltűnik, amint besétál a kávézóba. Lélegzetelállítóan jóképű, olyan áthatóan kék tekintettel, hogy majdnem kiszolgálni is elfelejtik. És amikor kimegy az ajtón, Livy azt gondolja, hogy soha többet nem fogja látni. De aztán megtalálja a szalvétára írt üzenetet, melyen az aláírás: „M”. A férfi csupán egyetlen éjszakát akar, hogy kényeztesse őt. Semmi érzelmet, semmi kötődést – semmi más, csak kéjt. Minden védőfal, amit Livy maga köré emelt magányos élete során, egyszeriben leomlással fenyeget ezzel a zavarba ejtő emberrel szemben.

Történet és szereplők:

Livy visszahúzó életet él a nagymamájával, azon kívül, hogy eljár dolgozni, szinte ki sem mozdul a házból. Nem ismerkedik férfiakkal, barátja is csak egy van Greg, a meleg fiú. Egy nap azonban besétál munkahelyének ajtaján a titokzatos M, akitől transzba esik és nem elég, hogy ilyen 'lefagyást' még nem érzett senki közelében sem, ráadásul mindenhol összefutnak. A férfi bár próbálja távol tartani magát Livytől, mégis felajánl neki 24 órás kényeztetést és boldogságot. A lány próbálja tartani magát, de miután Miller a családjával is megkedvelteti magát, elfogadja ajánlatát. A liezon azonban nem tart teljes 24 órán át, mivel M-et közben elszólítja a kötelesség, de továbbra is kitartóan üldözi a lányt és követeli a maradék idejét. Közben Livy egyre jobban megszokja közelségét és összes féltve őrzött titkát elárulja neki. Elmondja, hogy édesanyja luxus prostituált volt illetve azt is, hogy egy időben ő is erre az útra lépett, hogy megértse miért dobda el anyja őt ezért az életmódért. A férfi türelmesen hallgatja és támogatja, azonban egy szóval sem árulja el, hogy ő maga pedig férfi prosti, erre a lánynak kell rájönni, azonban ez nyilván akkora törést okoz a lelkében, hogy bár ő elárulta legféltettebb titkait, Miller nem nyílt meg számára.

Livy egy felettébb komplikált személyiség, egyszerre tiszta és érintetlen, míg másrészt képes volt az anyja útját járni 17 évesen és pénzért árulni a testét. Számomra ez a két dolog eléggé kizárja egymást még akkor is ha csak pár hónapig csinálta és évekkel ezelőtt volt. Kicsit hiteltelennek érzem ezért visszafogottságát és félénkségét.

Miller tipik alfahím, aki csak pénzért döngeti meg a nőket, de komolyabban nem érthetjük meg személyiségét ebben a kötetben, remélem hihetőbb lesz, mint Livy.

Összességében:

Olivia egy nem túl jól kitalált főszereplő, akinek határozatlansága végtelenül bosszantó. Miller sem sokban marad el tőle ebben a tekintetben, az, hogy állandóan a nyakánál fogva vezeti szinte bicskanyitogató. Molyon láttam, mások is fennakadtak ezen, már a fordítás hiányosságára is gyanakodtak. Ha nem erről van szó akkor ez egy nagyon antipatikus tulajdonsága, amitől egyelőre nem tudok elvonatkoztatni.

Malpas a Fifty után megírta az Ez a férfi trilógiáját ami szerintem csak halvány koppintása volt annak, azonban Jesse miatt még élvezhető volt. Nem bánom, hogy ezt a sorozatát is elkezdtem, de egyelőre ez még haloványabbnak tűnik, holott az előbb említett soriknak épp a nyitó kötete volt erős. Reméljük valami jót még ki tud hozni a sztoriból, de nem fogom tövig rágni addig a körmeimet.

(Úgy láttam a neten, Livyt előszeretettel hasonlítják Doutzen Kroes-hoz, bár a fejemben lévő lánynak köze nincs a világ egyik legszebb nőjehez, egy ilyen képpel illusztráltam, legyen meg a nép akarata)

 

Értékelés: 3,5/5

Műfaj: Romantikus

Sorozat: Egy éjszaka

Megosztás a facebookon